Mi az eGFR és eGFR-EPI? Hogyan kell értelmezni a laborleletet?
Mit jelent az eGFR?
Az eGFR (estimated glomerular filtration rate vagyis becsült glomeruláris filtrációs ráta) egy fontos vesefunkciós paraméter, amely segít felismerni a veseelégtelenséget és meghatározni annak stádiumát.
Az eGFR arról ad becslést, hogy percenként hány milliliter vér filtrálódik a vesékben található apró glomerulusokon keresztül. A glomerulus nem más, mint egyedi felépítésű kapillárisok hálózata, amely egyebek mellett fontos szerepet tölt be a többletfolyadék és az anyagcsere-végtermékek kiválasztásában.
Az eGFR tehát egyszerűen megfogalmazva azt mutatja meg, hogy milyen jól működnek a vesék.
Az eGFR-t a vérvételt követően a szérum kreatininszintből számítják ki egy matematikai képlet alapján. Ez a képlet több változót is tartalmaz (pl. nem, életkor), amelyek segítségével pontosabban lehet meghatározni a glomeruláris filtrációs rátát.
A labor az értéket testfelszínre korrigáltan adja meg, ml/perc/1,73 m2 egységben.
A magas kreatininszint okairól itt olvashatsz.
Mi az eGFR-EPI?
A laborleleten gyakran szereplő eGFR-EPI kifejezés mindössze arra utal, hogy a GFR kiszámításához az ún. CKD-EPI (Chronic Kidney Disease Epidemiology Collaboration által kifejlesztett) egyenletet használták.
A CKD-EPI egyenlet 60 feletti GFR esetén pontosabb a korábban alkalmazott MDRD (Modification of Diet in Renal Disease study) képletnél. Ezért a glomeruláris filtrációs ráta kiszámításához jelenleg a CKD-EPI formula az ajánlott standard (1).
Mi az eGFR normál tartománya?
90 ml/perc/1,73 m2 feletti eGFR normál vesefunkcióra utal.
Ezen érték felett az alkalmazott számítással nem adható meg pontos érték, ezért a laborleleten ilyenkor a következő jelöléssel találkozunk (2):
eGFR-EPI: > 90 ml/perc/1,73 m2
Az eGFR értéke az életkor előrehaladtával és az ezzel általában párhuzamos izomtömegvesztéssel vesebetegség hiányában is folyamatosan csökken.
Míg egy 20-as éveiben járó fiatal esetén az átlagos eGFR érték 116 ml/perc/1,73 m2, addig a 60-as években ez már 85 ml/perc/1,73 m2-re csökken, 70 éves kor felett pedig 75 ml/perc/1,73 m2 átlagos érték a jellemző (3).
Mit jelent az alacsony eGFR és eGFR-EPI érték?
Az alacsony eGFR és eGFR-EPI érték csökkent vesefunkciót jelez, ami vesebetegségre utalhat.
A csökkent eGFR lehet akut vagy krónikus veseelégtelenség következménye.
A kiváltó okok között szerepelhet például:
- folyadékvesztés, kiszáradás
- magas vérnyomás
- cukorbetegség
- vérzés
- szívelégtelenség
- fertőzés, szepszis
- anafilaxia
- gyógyszer
- veseerek trombózisa
- veseállomány betegségei (pl. glomeruláris betegségek, vaszkulitiszek, toxin- vagy méreghatás)
- húgyúti elzáródás (pl. vesekövesség, tumor miatt)
Míg akut veseelégtelenség esetén a GFR gyorsan csökken, krónikus veseelégtelenségről akkor beszélünk, ha a csökkent vesefunkció vagy a vesét érintő strukturális károsodás legalább 3 hónapja fennáll (4).
Krónikus vesebetegség normál eGFR mellett is előfordulhat, ha a vesekárosodás egyéb jelei észlelhetőek (pl. fehérjevizelés, képalkotó vagy szövettani vizsgálattal igazolt eltérések). A vesebetegséget tehát a normál érték önmagában nem zárja ki (5).
Általánosságban a 90 ml/perc alatti eGFR vesebetegséget jelezhet (de nem minden esetben!), fontos tényező a csökkenés mértéke, annak dinamikája, valamint a társuló tünetek is.
A következő táblázat az eGFR és a vesefunkció közötti összefüggést mutatja:
eGFR (ml/perc/1,73 m2) | Vesefunkció |
≥90 | normális vagy fokozott veseműködés |
60-89 | enyhén csökkent vesefunkció |
45-59 | mérsékelt vesefunkció-csökkenés |
30-44 | középsúlyos vesefunkció-csökkenés |
15-29 | súlyos vesefunkció-csökkenés |
<15 | végstádiumú veseelégtelenség |
Az alacsony eGFR jelentősége, hogy korábban és pontosabban jelzi a vesefunkció romlását, mint egyéb, rutin laborvizsgálattal meghatározható paraméterek.
Milyen tünetekkel járhat az alacsony eGFR?
Enyhén csökkent eGFR mellett tünetek gyakran egyáltalán nem észlelhetőek. A krónikus veseelégtelenségre jellemző tünetek általában 60 ml/perc alatti eGFR esetén jelentkeznek.
A krónikus veseelégtelenség a korai stádiumokban gyakran teljesen tünetmentes, a GFR meghatározása azonban segít kiszűrni a kezdődő veseelégtelenséget is. Ilyenkor megfelelő beavatkozással sok esetben megelőzhető vagy lassítható a vesefunkció további csökkenése.
A krónikus veseelégtelenség néhány jellemző tünete:
- fáradékonyság, gyengeség
- gyakori vizeletürítés (gyakran éjszaka is)
- láb- és/vagy kézdagadás
- émelygés, hányás
- étvágytalanság
- magas vérnyomás
- izomrángások
- bőrszárazság
- vérszegénység
- álmatlanság
- fejfájás
- koncentrálási képesség csökkenése
- fogyás
- vérzékenység
- zavartság
- légszomj (7, 8)
A fenti tünetek nem specifikusak a krónikus veseelégtelenségre, vagyis számos egyéb kórkép esetén is megjelenhetnek.
Krónikus veseelégtelenség esetén (szemben az akut veseelégtelenséggel) a károsodás az esetek túlnyomó többségében nem visszafordítható, a további romlás viszont gyakran megállítható vagy legalább lassítható. Ezért kifejezetten fontos a megfelelő terápia mihamarabbi elkezdése.
Lehet javítani a csökkent eGFR értéken?
Akut veseelégtelenség esetén a vesekárosodás megfelelő kezeléssel gyakran visszafordítható, ezért ilyenkor az eGFR normalizálódhat.
Krónikus veseelégtelenség esetén az elsődleges cél a további vesefunkcióromlás megállítása vagy a betegség előrehaladásának lassítása.
Ehhez a terápia mielőbbi beállítása, a társbetegségek (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás) szakszerű kezelése és a kezelőorvos által javasolt, személyre szabott életmódbeli változtatások szükségesek.
Mivel az alacsony eGFR értéknek számtalan eredete lehet, a terápia, illetve a szükséges beavatkozások a háttérben álló októl, a társbetegségektől, valamint a kórlefolyástól függenek.
A kezelőorvos ezért gyakran további vizsgálatokat (pl. vizeletvizsgálat, ultrahang vagy CT) javasol a pontos diagnózis felállításához.
Javítja az értéket a megnövelt folyadékbevitel?
Bár a folyadékbevitel növelése rövid távon befolyásolhatja a GFR értéket, hosszabb távon úgy tűnik nincs arra érdemi hatással a normálisnál alacsonyabb értékkel rendelkező krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek körében (9, 10).
Kiszáradás (dehidratáció) esetén azonban a szérum kreatinin szint megemelkedik, és ennek megfelelően az eGFR is csökkenni fog. Ilyenkor folyadékhiány-pótlás hatására általában az eGFR értéke növekszik.
Krónikus veseelégtelenség esetén a túlzott folyadékbevitelnek negatív hatása is lehet, mivel ilyenkor a károsodott veséknek nehézséget okozhat a folyadéktöbblet eltávolítása a szervezetből. Ezért fontos, hogy ilyen esetben a folyadékbevitelt illetően a kezelőorvos javaslatát kövessük.
Mikor javasolt az eGFR érték meghatározása?
Az eGFR meghatározása gyakran a rutin laborvizsgálat része. Vesebetegség fokozott kockázata esetén a kezelőorvos javasolhatja a vesefunkció rendszeres ellenőrzését, mivel a korai stádiumú krónikus vesebetegség általában nem jár tünetekkel.
Krónikus vesebetegség magasabb kockázatával jár:
- magas vérnyomás
- cukorbetegség
- elhízás
- szívbetegség
- időskor
- vesebetegség a családi kórelőzményben
- öröklött veserendellenesség stb. (11)
Ismert veseelégtelenség esetén a kezelőorvos az eGFR meghatározását, más paraméterekkel együtt (pl. kreatinin, karbamid), a betegség lefolyásának követése céljából javasolja.
A karbamidról bővebben itt olvashatsz.
Hogyan történik a meghatározása?
Az eGFR értékét a szérum kreatininszintből számítják ki (ritkább esetben a szérum cisztatin C szintből), amelyet vénás vérből vett mintából határoznak meg.
Az orvos javasolhatja az éhgyomorra történő vérvételt, valamint a kreatin tartalmú táplálékkiegészítők és bizonyos gyógyszerek elhagyását a vizsgálatot megelőzően.