Magas húgysavszint - okok, tünetek, kezelés, megelőzés
A magas húgysavszint (hiperurikémia) viszonylag gyakori lelet, amely a felfedezés időpontjában gyakran nem okoz észlelhető tüneteket, hosszabb távon azonban egészségügyi problémákhoz vezethet.
Ebben a cikkben áttekintjük az emelkedett húgysavszint okait és lehetséges következményeit, a jellemző tüneteket és kezelési módokat, végül kitérünk a megelőzésre is.
Mi a húgysav?
A húgysav a purin vegyületek lebontási végterméke. A purinok számos ételben és italban megtalálhatóak, nagyobb mennyiségben a vörös húsokban, a belsőségekben, a halakban, valamint az alkoholos italokban (különösen a sörben).
A purinok emellett a DNS és az RNS építőelemei, ezért a szervezetben ezek lebontása során folyamatosan keletkeznek.
A húgysav anyagcsere elsősorban a májban történik, melyhez egyéb szervek is hozzájárulnak (pl. vékonybél, izom). A purinokból keletkező húgysav nagy része a vesén keresztül választódik ki, kisebb hányada pedig a bélrendszeren át távozik a szervezetből (1).
Magas húgysavszint (hiperurikémia) a laborban
A húgysav referencia tartományának felső határa nem teljesen egységes, leggyakrabban a 404 µmol/l (6,8 mg/dl) feletti értékeket tekintjük magasnak (2).
Ezen érték felett a legnagyobb az esélye a húgysavkristályok kiválásának, de a felső határérték egyénenként (és laboronként) eltérő lehet.
A hiperurikémia kezelése során a szérum húgysavszint célértéke azonban ennél alacsonyabb, a legtöbb esetben 357 µmol/l (6 mg/dl) vagy ez alatti (3).
A magas húgysavszint lehetséges okai
Az emelkedett húgysavszint alapvetően két okra vezethető vissza:
- fokozott húgysavtermelődés
- csökkent kiválasztás
A fenti okok egymással párhuzamosan is fennállhatnak.
A csökkent húgysavkiválasztás leggyakoribb okai:
- akut vagy krónikus veseelégtelenség
- magas vérnyomás
- metabolikus szindróma
- gyógyszermellékhatás (pl. vízhajtók, szalicilátok, ciklosporin, nikotinsav, tuberkulózis elleni szerek)
- pajzsmirigy-alulműködés
- mellékpajzsmirigy-túlműködés
- laktát acidózis, ketoacidózis
- szarkoidózis
- ólom expozíció
- ismeretlen eredetű (idiopátiás) (4, 5, 6, 7)
A fokozott húgysavtermelődés legfontosabb okai:
- fokozott sejtpusztulással járó állapotok (pl. limfóma, leukémia, hemolízis, pikkelysömör, sugárkezelés, kemoterápia)
- öröklődő szindrómák (pl. Lesch-Nyhan szindróma)
- magas purintartalmú ételek (pl. belsőségek, vörös hús, tenger gyümölcsei, alkohol) fogyasztása (1)
Kevert okok:
A magas fruktózbevitel szoros összefüggést mutat az emelkedett húgysavszint kialakulásával (11, 12).
A cukros üdítőitalok, illetve a magas fruktóztartalmú kukoricaszirupot (fruktóz-glükóz szirup, invertcukor, izoglükóz stb.) nagy arányban tartalmazó élelmiszerek fogyasztása jelentősen hozzájárulhat a magas húgysavszinthez (13).
A magas purintartalmú élelmiszerek fogyasztása megnövelheti a húgysavszintet, de nem feltétlenül vezet hiperurikémiához, mivel annak kialakulását számos egyéb tényező is befolyásolja.
Ingyenes útmutató
a MEDY-től:
9 kulcsfontosságú laborparaméter, amit mindenkinek ellenőriznie kell(ene)
A magas húgysavszint tünetei
A hiperurikémia sok esetben nem okoz panaszokat, ilyenkor az eltérés többnyire csak a laborleleten észlelhető. Ezt a stádiumot nevezzük tünetmentes hiperurikémiának.
A magas húgysavszint leggyakoribb következménye az akut köszvényes roham, amely akkor jelentkezik, ha a vérben keringő húgysav egy része mononátrium-urát kristályok formájában kicsapódnak az ízületi folyadékban.
A köszvény egy kifejezetten fájdalmas ízületi gyulladás, amely általában egyszerre csak egy ízületet érint.
A köszvény jellemző tünetei:
- intenzív fájdalom (enyhe érintésre is) az érintett ízület környékén
- gyulladás jelei (duzzanat, bőrpír, melegség) az ízület felett
- az ízület mozgástartománya beszűkülhet
- jellemzően egy ízület érintett (tipikusan az öregujj alapízülete, de a boka-, a térd-, a csukló-, és a könyökízület, valamint az ujjak is érintettek lehetnek)
- jelentkezhet láz, laborban jellemző lelet az emelkedett fehérvérsejtszám és CRP, valamint a gyorsult süllyedés
- hirtelen kezdet után a panaszok napokig, néhány esetben akár 2-3 hétig is fennállhatnak
A köszvényes roham alatt megnő a vesén keresztüli húgysavkiválasztás, amelynek következményeként csökken a húgysavszint. Ilyenkor nem ritka, hogy a húgysav-koncentráció egészen a normál tartományig csökken (14, 15).
A kiváltó ok kezelése nélkül a köszvényes rohamok időről-időre megismétlődhetnek. A rohamok között a panaszok teljesen megszűnhetnek.
Az emelkedett húgysavszint ugyanakkor nem feltétlenül jár köszvénnyel.
A magas húgysavszint további lehetséges következményei
A kezeletlen és tartós hiperurikémia következményeként krónikus köszvény alakulhat ki, amely a köszvényes rohamok ismételt megjelenése mellett egyéb kockázatokkal is járhat:
- ízületi károsodás: az ismétlődő köszvényes rohamok az érintett ízület(ek) maradandó károsodását okozhatják
- húgysavlerakódás (tophus): a krónikus szakaszban köszvényes csomók jelenhetnek meg a lágyrészekben és a csontokban (nem gyakori tünet)
- vesekövek, vesekárosodás: a hiperurikémia urátkövek megjelenéséhez vezethet, amelyek hozzájárulhatnak húgyúti fertőzés kialakulásához (ezeket a köveket a röntgenfelvétel nem mutatja megbízhatóan, ezért általában ultrahang vagy CT vizsgálat szükséges a jelenlétük igazolásához)
Diagnózis
A magas húgysavszint, valamint az azzal összefüggő elváltozások (pl. köszvény) diagnosztizálásában a következők nyújthatnak segítséget:
- kórelőzmény
- fizikális vizsgálat és klinikai kép
- laborvizsgálat
- képalkotó vizsgálat (pl. röntgen, ultrahang, CT)
- mononátrium-urát kristályok kimutatása az ízületi szinoviális folyadékból
Köszvény mellett szól, ha az egyetlen ízületet érintő, hirtelen jelentkező gyulladás kolchicinre gyors javulást mutat.
Kezelés: hogyan csökkenthető a magas húgysavszint?
A hiperurikémia önmagában nem betegség, de tartós fennállás esetén megnövelheti a köszvény, illetve az egyéb, urátkristályok kiválása okozta elváltozások kockázatát.
A hiperurikémia kezelése elsősorban a kiváltó októl és a tünetek súlyosságától függ. Ezen kívül az orvos figyelembe veszi a kórelőzményt, valamint a rendelkezésre álló leleteket is, és mindezek alapján egyénre szabottan, a kockázatok és előnyök figyelembevételével javasol terápiát.
Életmódbeli változtatások
A tünetmentes hiperurikémia elsődleges kezelési módja az esetek túlnyomó többségében a különböző életmódbeli változtatások bevezetése.
- étrendi változtatások:
- a magas fruktóztartalmú élelmiszerek (pl. cukros üdítők) bevitelének csökkentése, illetve azok elhagyása
- alkohol elhagyása
- magas purintartalmú ételek fogyasztásának mérséklése
- megfelelő folyadékbevitel
- testsúly normalizálása: a metabolikus szindróma (melynek egyik jellemző tünete az inzulinrezisztencia mellett a hasi elhízás) és a hiperurikémia, valamint a köszvény között szoros összefüggés mutatható ki (16)
- rendszeres testmozgás
Gyógyszeres terápia
Fokozott kockázat esetén az orvos gyógyszeres kezelés javaslata mellett dönthet.
Tartós kezelés során a leggyakrabban szóba jövő húgysavcsökkentő szerek:
- allopurinol (leggyakrabban használt szer, a húgysavtermelődést csökkenti)
- febuxostat (húgysavtermelődést csökkenti)
- rasburicase (urát-oxidáz enzim, amely a húgysavat allantoinná alakítja, ami könnyebben kiválasztódik a vesén keresztül)
- húgysavürítést fokozó szerek: probenecid, benzbromaron
Amennyiben felmerül, hogy az emelkedett húgysavszinthez gyógyszermellékhatás is hozzájárul, a kezelőorvos az érintett szer lecserélését javasolhatja.
Akut köszvényes roham esetén szóba jövő szerek:
- nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID): pl. diclofenac
- kolchicin (csökkenti a gyulladásos tüneteket és a fájdalmat)
- kortikoszteroidok (17)
Mindezek mellett fontos a fennálló társbetegségek (pl. magas vérnyomás, metabolikus szindróma, cukorbetegség, veseelégtelenség, szív- és érrendszeri betegségek) szakszerű kezelése is.
Megelőzés
A magas húgysavszint kialakulása sok esetben megelőzhető a fentebb már említett életmódbeli változtatásokkal.
Ezek közül kiemelendő a magas fruktóztartalmú ételek és italok, valamint az alkohol fogyasztásának mérséklése, túlsúly esetén testsúlycsökkentés, a rendszeres testmozgás és az alapbetegségek kezelése.
Már kialakult hiperurikémia esetén a fentiek mellett szóba jön a magas purintartalmú élelmiszerek bevitelének csökkentése, és egyes esetekben akár gyógyszeres terápia is a megelőzés részét képezheti.
Borítókép: Wikimedia
