Mi a retikulocita? Magas és alacsony értékek értelmezése

A vörösvértestek a keringésben folyamatosan pusztulnak, átlagos élettartamuk normál esetben nagyjából 120 napra tehető. Éppen ezért, ahhoz, hogy a keringésben folyamatosan jelen legyen megfelelő számú, oxigénszállításra alkalmas vörösvértest, állandó utánpótlásra van szükség.

Itt jönnek a képbe a retikulociták.

Mi a retikulocita (reticulocyta)?

A vörösvértestek keletkezésének folyamata (eritropoézis) a csontvelőben indul, amelynek számos szakasza ismert. A retikulociták megjelenése a vörösvértestek képződésének utolsó fázisa. Ezek a sejtek nem mások, mint éretlen vörösvértestek, amelyek a sejtmagjukat elvesztve, és a csontvelőt elhagyva, belépnek a véráramba.

A retikulociták normál esetben meglehetősen alacsony arányban vannak jelen a keringésben, ahol átlagosan két napon belül érett vörösvértestekké alakulnak (1). 

A retikulocitaszám mérése lehetővé teszi, hogy bepillantást nyerjünk a vörösvértest képződés dinamikájába. Magasabb érték fokozott, míg alacsonyabb érték csökkent vörösvértestképzésre utal.

A retikulociták számának meghatározása bizonyos esetekben segítséget nyújthat egyes kórállapotok diagnosztikájában, illetve egyéb paraméterek vizsgálatával együtt alkalmas lehet néhány beavatkozás és kezelés hatékonyságának monitorozására is. 

A retikulociták vizsgálata hasznos lehet például a következő esetekben:

• különböző eredetű vérszegénység (laborban csökkent vörösvértestszám, amely igen gyakran alacsony hemoglobinnal párosul) okának felderítése
• vérszegénység (anémia) esetén az alkalmazott terápia hatékonyságának monitorozására
• a csontvelő vörösvértestképző funkciójának ellenőrzése csontvelő-transzplantációt vagy kemoterápiát követően, illetve csontvelő-elégtelenség gyanúja esetén

A retikulocitaszám normál értéke

Laborvizsgálat során a legtöbb esetben az abszolút retikulocitaszám, valamint a százalékos arány egyaránt meghatározásra kerül.

A százalékos arányt a vörösvértestek számához viszonyítva adják meg (retikulociták száma osztva a vörösvértestek számával).

A retikulocita referencia tartománya felnőttek esetén:

• százalékos arány: 0,5-2%
• abszolút érték: 20-100 G/l (2)

Ezek az értékek labortól függően kisebb mértékben változhatnak.

A fentiek mellett találkozhatunk az éretlen retikulocita frakció (IRF) kifejezéssel is. Ez nem más, mint azoknak a retikulocitáknak az aránya a teljes retikulocitaszámhoz viszonyítva, amelyek a legfiatalabbak, és így a legéretlenebbek is. Ezeket a sejteket a laborban a hematológiai automata az RNS és fehérjetartalom alapján, fluoreszcenciaintenzitás mérésével azonosítja.

Az IRF klinikai jelentősége, hogy segítségével monitorozni lehet a csontvelő vörösvérestképző aktivitásának változását (hasznos lehet például csontvelő- és vesetranszplantáció esetén) (3, 4).

Magas retikulocitaszám okai

Amikor a csontvelő a normálisnál nagyobb ütemben bocsátja a keringésbe a retikulocitákat, a perifériás vérben emelkedett retikulocitaszámot (retikulocitózis) mérünk. Ennek leggyakoribb oka a vörösvértestek fokozott pusztulása vagy vesztése (vérzés).

A vérvesztés hatására a csontvelő megnöveli a vörösvértest termelést, hogy pótolja a hiányt. Ennek következményeként több éretlen vörösvértest (retikulocita) kerül a véráramba, így a retikulociták százalékos aránya és abszolút értéke rendszerint egyaránt megnövekszik.

A magas érték fokozott vörösvértest képződésre utal, amelynek több oka is lehet:

• hemolitikus anémia (ilyenkor a vörösvértestek a normálisnál korábban elpusztulnak, vérszegénységet és reaktív retikulocitózis okozva)
• vérvesztés (pl. traumát követően, krónikus gyomor-bélrendszeri vérzés, erős és elhúzódó menstruációs vérzés)
• kezelt vashiány vagy B12-vitamin-hiány okozta vérszegénység (a hatékony terápia következményeként)
• vesebetegség (pl. ciszta vagy tumor) emelkedett eritropoetin szinttel
• sugár- és kemoterápiát követő csontvelő-regeneráció következménye
• policitémia vera (ritka, leukémiák közé tartozó, túlzott vörösvértest képződéssel járó megbetegedés) (5, 6, 7, 8)

Emellett terhesség esetén, valamint nagyobb tengerszint feletti magasságon a retikulociták száma átmenetileg, kisebb mértékben megemelkedhet (9, 10).

Alacsony retikulocitaszám okai

Csökkent retikulocita érték esetén a csontvelőben valamilyen oknál fogva a normálisnál kevesebb vörösvértest előalak fejlődik.

Az alacsony retikulocitaszám gyakoribb okai:

• vashiány (a hemoglobintermelés zavarát okozza)
• folsav és/vagy B12-vitamin-hiány (a sejtosztódás zavarát okozzák, ami miatt lecsökken a keletkező vörösvértestek mennyisége; lásd megaloblasztos anémia)
• alkoholbetegség
• csontvelő-rendellenesség (pl. aplasztikus anémia, fertőzés, leukémiák okozta)
• vesebetegség csökkent eritropoetin szinttel
• májelégtelenség (cirrózis)
• sugár- vagy kemoterápia mellékhatása (5, 11)

Milyen tünetekkel járhat az alacsony retikulocitaszám?

Tüneteket, amennyiben jelentkeznek, nem önmagában az alacsony retikulocitaszám, hanem az azt kiváltó mögöttes kórállapot, illetve a következményes vérszegénység okoz.

A vérszegénység tipikus tünetei a következők:

• gyengeség, fáradékonyság
• sápadt bőr és nyálkahártyák
• csökkent teherbíró képesség, terhelésre jelentkező légszomj
• fejfájás, szédülés
• koncentrálóképesség csökkenése
• hideg végtagok

A vérszegénység okától függően a fentiek mellett számos egyéb tünet is jelentkezhet, illetve a felsorolt tünetek megléte önmagában nem igazolja a vérszegénység fennállását, mivel azok számos egyéb betegség esetén is megjelenhetnek.

A normál tartományon kívül eső retikulocita érték hátterében nem feltétlenül áll valamilyen kóros állapot. A laborparamétereket az orvos a kórtörténet, a panaszok, és a további leletek figyelembevételével értékeli.

Hogyan lehet az alacsony értéket növelni?

Csökkent érték esetén alapvető fontosságú a háttérben álló ok vagy okok felderítése, mivel alacsony retikulocitaszámot jó néhány kórállapot kiválthat. A kezelőorvos a diagnózis felállítását követően javasol terápiát.

Amennyiben például igazolódik, hogy B12-vitamin-hiány okozza az eltérést, ennek megfelelő pótlása rendszerint a retikulocitaszám emelkedését eredményezi (B12-vitamin-hiány azonban több tényező miatt is kialakulhat, ezért ilyenkor általában az orvos a B12-vitamin-hiány okának felderítésére is javasol vizsgálatokat).

Mikor kéri az orvos a vizsgálatot?

A kezelőorvos számos esetben kérheti a retikulocita érték meghatározását, például:

• vérszegénység gyanúja esetén, a rutin vérkép kiegészítéseként
• diagnosztizált vérszegénység okának felderítése céljából (differenciáldiagnosztika)
• vérszegénység esetén az alkalmazott terápia hatékonyságának ellenőrzésére
• csontvelő-regeneráció monitorozására kemo- vagy sugárterápiát követően
• a csontvelő vörösvértestképző funkciójának ellenőrzése céljából
• csontvelőre ható kezelés (pl. kemoterápia) megkezdése előtt a retikulociták kiindulási szintjének meghatározása végett
• csontvelő-transzplantációt követően

Hogyan történik a retikulocitaszám mérése?

A retikulocitaszám meghatározása vénás vérből (leggyakrabban könyökhajlatból) vett mintából történik. A vizsgálat általában különösebb előkészületet nem igényel, viszont a rendszeresen szedett gyógyszerekről és étrendkiegészítőkről a kezelőorvost javasolt tájékoztatni.