A 9 leghatékonyabb természetes antihisztamin

Amikor antihisztaminra van szükségünk, számos gyógyszertári készítmény közül választhatunk.

Vannak azonban olyan esetek, amikor kielégítő eredményt érhetünk el gyógyszernek nem minősülő készítmények használatával is.

Itt jönnek a képbe a természetes antihisztaminok.

Mik az antihisztaminok?

Egyszerűen megfogalmazva, az antihisztaminok olyan vegyületek, melyek különböző hatásmechanizmusok útján csökkentik a szervezetben termelődő hisztamin hatását.  

A hisztamin számos fontos hatást közvetít a szervezetben, így például szerepe van az immunrendszer válaszreakcióiban, az erek átmérőjének szabályozásában, gyulladásos reakciókban, és a központi idegrendszeri jelátvitelben is.

Hogyan keletkezik a hisztamin?

A szervezetben található hisztamin túlnyomó többsége a hízósejtekben és a bazofil granulocitákban termelődik, melyek a veleszületett immunrendszerhez tartozó sejtek (az immunrendszer működéséről bővebben itt olvashatsz).

Előfordul, hogy a testünk egy-egy ártalmatlan idegen anyag jelenlétére (mint például állati szőr, pollen, penész, por vagy egyes élelmiszerek) túlzott mértékű választ ad. Ezt nevezzük allergiás reakciónak, melyre általánosan jellemző a nagyobb mennyiségű hisztaminfelszabadulás.

Mindez különböző panaszokat okozhat, mint például:

• orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés
• könnyezés, szemviszketés
• köhögés
• viszketés
• kiütések
• hányinger, hányás
• légzési nehézség

Antihisztaminnak tradicionálisan azokat a gyógyszereket nevezzük, amelyek hisztamin receptorok blokkolásán keresztül csökkentik, vagy megelőzik a fenti allergiás tüneteket.

Azok a természetes vegyületek, melyek az antihisztaminokhoz hasonlóan csökkenthetik az allergiás panaszokat, különböző hatásmechanizmusok útján érik el azt:

• gátolhatják a hisztamin előállítását,
• megakadályozhatják a hisztamin hízósejtekből történő felszabadulását,
• elősegíthetik és felgyorsíthatják a hisztamin lebontását,
• mérsékelhetik a gyulladásos választ.

És most lássuk, melyek a leghatékonyabb természetes antihisztaminok.

1. Kvercetin

A kvercetin egy zöldségekben, gyümölcsökben és egyéb növényekben természetes módon előforduló flavonoid. A flavonoidok (vagy bioflavonoidok) növényi pigmentek, melyek a polifenolok osztályába tartoznak és számos tanulmány szerint számottevő egészségmegőrző hatással is rendelkezhetnek (1).

A kvercetin az egyik leggyakrabban előforduló flavonoid az étrendünkben.

Potenciális antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása mellett számos vizsgálat szerint természetes antihisztaminként is funkcionálhat (2).

A kvercetin allergiaellenes hatása a hízósejtekből történő hisztaminfelszabadulás csökkentésén keresztül valósul meg. Emellett az allergiás reakcióval együtt járó gyulladásos választ egyéb mechanizmusokon keresztül is mérsékelheti (3, 4, 5).

Egy vizsgálatban profilaktikusan alkalmazva a kvercetin hatékonyabban gátolta a hízósejtekből történő egyes citokinek felszabadulását, mint a hízósejt-stabilizátor kromoglicinsav (6).

Kvercetint tartalmaznak például a következő növényi élelmiszerek:

• hagyma
• zöld leveles zöldségek
• alma
• szőlő
• cseresznye
• meggy
• citrusfélék
• kapribogyó
• fekete és zöld tea

2. C-vitamin (aszkorbinsav)

A C-vitamin jótékony hatásai széles körben ismertek, az azonban már kevésbé köztudott, hogy természetes antihisztaminként is viselkedhet.

A C-vitamin hatékony antioxidáns, emellett kiemelkedő szerepe van az immunrendszer optimális működésében is. Elősegíti a falósejtek, a B és a T limfociták differenciálódását és osztódását, részt vesz a gyulladásos mediátorok termelődésének szabályozásában, valamint a hisztamin szintjét is csökkenti (7).

Allergiás reakció során túlzott mennyiségű hisztamin szabadul fel, amely az ilyenkor jelentkező panaszok jelentős hányadáért felelős. Számos vizsgálat szerint a C-vitamin a hisztaminszint csökkentésén keresztül javíthat az allergiás tüneteken (8, 9, 10). 

A C-vitamin a tradicionális antihisztaminokkal ellentétben nem a hisztamin receptorokat blokkolja, hanem a hisztamin termelődését csökkenti.

Egy vizsgálatban az aszkorbinsav (napi 1 g szájon át adva 3 napon keresztül) a kiválasztott 11 önkéntes mindegyikében csökkentette a hisztamin vérszintjét. Emellett azt találták, hogy az aszkorbinsav szintjének csökkenésével párhuzamosan nő a hisztamin vérszintje (11).

A C-vitamin intravénás alkalmazása szintén hatékonyan csökkentheti az allergiás tünetek intenzitását (12).

Az aszkorbinsav egy esszenciális molekula, ami azt jelenti, hogy a legtöbb állattal ellentétben, a mi szervezetünk nem képes előállítani azt, ezért a táplálékkal (vagy táplálékkiegészítőkkel) kell a szükséges mennyiséget bevinnünk.

A C-vitamin ráadásul érzékeny a hőre, és már viszonylag alacsony hőfokon elkezd lebomlani. Ezért a sütés és a főzés jelentősen csökkenti a zöldségek és gyümölcsök C-vitamin tartalmát.

3. Baktövis (Astragalus membranaceus)

A baktövis (más néven kínai csüdfű) gyökerét évszázadok óta használják a tradicionális kínai gyógyászatban.

Számos aktív hatóanyagot tartalmaz, köztük flavonoidokat, szaponinokat és poliszacharidokat.

A baktövist hagyományosan elsősorban vesebetegség, cukorbetegség, szénanátha, asztma és egyéb gyulladásos kórképek esetén alkalmazzák. Emellett az immunrendszer szabályozásában is szerepe lehet.

A baktövis állatkísérlet során stabilizálta a gyomor- és bélrendszer nyálkahártyája mentén elhelyezkedő hízósejteket. Ennek következményeként csökkenhet a hízósejtekből kiáramló hisztamin mennyisége (13).

Egy másik vizsgálatban a baktövis hatását középsúlyos és súlyos szezonális allergiában szenvedő betegeken tanulmányozták. A vizsgálat során a résztvevők napi kétszer 160 mg Astragalus membranaceus gyökérkivonatot kaptak, melyet ásványi komplexszel vegyítve alkalmaztak.

Az aktív hatóanyagot kapó résztvevők esetén a szezonális allergia tünetei (orrfolyás, tüsszögés, viszketés) jelentősen javultak a placebo csoporthoz képest. A vizsgálat egyik gyenge pontja a bevont személyek alacsony száma (48 fő), amely miatt az eredményt kellő körültekintéssel érdemes értékelni (14).

4. Probiotikumok

A bélflórának kulcsfontosságú szerepe van számos kórállapot kialakulásában. A probiotikumok olyan élő mikroorganizmusok, melyek javíthatnak a bélflóra összetételén és hozzájárulhatnak a bélrendszer egyensúlyának fenntartásához.

Ezzel szemben a prebiotikumok olyan tápanyagok, melyek a béltraktusban élő hasznos mikroorganizmusok táplálékaként szolgálnak.

A probiotikumok leginkább az immunrendszer modulálásán keresztül hatnak az allergiás tünetekre és a hisztamin szintjére.

Hisztamin intoleranciában nemcsak a hisztamin lebontásáért felelős DAO (diamino-oxidáz) enzim működése csökkent, hanem sok esetben a bélflóra összetétele is megváltozott. Erre a kórképre jellemző, hogy bizonyos típusú baktériumok aránya a vastagbélben jelentősen eltérhet az egészséges személyekre jellemzőtől. Mindez hozzájárulhat a hisztamin emelkedett szintjéhez (15).

Az eddigi vizsgálatok alapján a probiotikumok közül a bifidobaktériumok (elsősorban a Bifidobacterium longum) tűnnek hatásosnak a hisztaminhatás csökkentésében (16).

5. Forskolin

A forskolin egy növényi vegyület, melyet a Coleus forskohlii (indiai csalán) gyökeréből vonnak ki.

A kivonatot tartalmazó táplálékkiegészítőket leggyakrabban fogyás és izomtömeg növelés céljából, valamint zöldhályog esetén alkalmazzák. A forskolin emellett növelheti a tesztoszteronszintet és a csontsűrűség mértékét is (17, 18).

Az eddigi kutatások alapján hatékonynak tűnik az asztma tüneteinek csökkentésében is. Egy vizsgálatban a forskolin napi 10 mg-os dózisban jobban csökkentette az asztmás rohamok számát, mint a kontroll csoportban használt nátrium-kromoglikát (19). A nátrium-kromoglikát mérsékli a gyulladást, ezért az asztmás rohamok súlyosságának és számának csökkentésére alkalmazzák.

A szerzők az eredmények alapján azt a következtetést vonták le, hogy a forskolin enyhe és középsúlyos perzisztáló asztmában hatékonyabb a nátrium-kromoglikátnál.

Egy másik vizsgálatban a forskolint inhalációs szteroiddal (beklometazon) hasonlították össze. A kísérletben résztvevőket 2 hónapig követték. Ez idő alatt a forskolint kapott 30 betegből egynél regisztráltak enyhe asztmás rohamot, míg a beklometazon csoportba kerülők között (szintén 30 személy) nem történt asztmás roham (20).

A forskolin hatása valószínűleg részben annak köszönhető, hogy növeli a sejteken belül egy jelátvivő molekula, a ciklikus AMP (adenozin-monofoszfát) szintjét. Ezáltal segíti a légút izmainak ellazulását és csökkenti a hízósejtekből történő hisztaminfelszabadulást is (21).

A forskolin tehát az eddig elvégzett kis számú vizsgálat alapján természetes antihisztaminként hatékony kiegészítő lehet az asztma kezelésében, azonban fontos megemlíteni, hogy meglehetősen sok gyógyszerrel léphet interakcióba (pl. vérhígítók, vérnyomáscsökkentők). Ezért kipróbálás előtt ebben az esetben is fontos a kezelőorvossal történő konzultáció.

6. Bromelain

A bromelain az ananászban természetesen előforduló fehérjebontó enzimek keveréke. A népi gyógyászatban régóta alkalmazzák, emellett számos kozmetikai készítményben is megtalálható.

Viszonylag kevés a bromelainnal kapcsolatos kutatások száma, a rendelkezésre álló eddigi eredmények azonban arra utalnak, hogy az enzim javíthat az allergiás tüneteken. 

Ez részben annak köszönhető, hogy a bromelain mérsékelheti a hisztaminnal összefüggő gyulladásos reakciókat (22).

Egy in vitro elvégzett kísérlet szerint azonban a bromelain csökkentheti az allergiás szenzitizáció mértékét is (23). A szenzitizáció az a folyamat, amely során a szervezet találkozik egy idegen anyaggal és “érzékennyé” válik rá. Az allergiás szenzitizációra jellemző, hogy az immunrendszer egy ártalmatlan allergén jelenlétére nem megfelelő választ ad.

Emellett a bromelain javíthat mind az akut, mind pedig a krónikus arcüreggyulladás tünetein is, melyek gyakran az allergiás nátha (rhinitis allergica), más néven a szénanátha velejárói (24, 25).

A bromelain nem javasolt azoknak, akiknél az ananász allergiás reakciót vált ki.

7. Csalán

A csalán (Urtica dioica) ősidők óta ismert gyógynövény, melyben számos bioaktív vegyület található.

Habár a csalán maga is tartalmaz hisztamint, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a belőle készített kivonat képes gátolni a hisztamin receptorokat és megakadályozni a hisztamin kiáramlását a hízósejtekből. Emellett csökkenti a gyulladásos mediátorok felszabadulását, ezáltal pedig segíthet enyhíteni az allergiás náthával járó panaszokat is (26).

Egy kis létszámú kettős vak kísérletben a csalán hatását vizsgálták szezonális allergiás náthában szenvedő betegeken. A fagyasztva szárított csalánkészítményt kapó résztvevők 58%-a értékelte úgy, hogy az alkalmazott terápia mérsékelten hatékony volt, míg ugyanez az arány a placebót kapó csoportban 37% volt (27).

Egy másik vizsgálatban azonban a csalánkivonat és a placebo között nem volt szignifikáns különbség a szénanátha tüneteinek csökkenését illetően (a kísérlet végére mindkét csoportban jelentősen enyhültek a tünetek) (28).

8. Fisetin

A fisetin a kvercetinhez hasonlóan egy flavonoid, amely számos gyümölcsben és zöldségben megtalálható. Nagyobb mennyiségben fordul elő a földieperben, az almában, a datolyaszilvában és a hagymában (29).

In vitro kísérletek eredményei azt mutatják, hogy a fisetin antioxidáns és gyulladásgátló hatásai mellett természetes antihisztaminként is viselkedik. Gátolja az IgE hízósejtekhez történő kötődését, megakadályozva ezzel azok aktiválódását és a következményes hisztaminkibocsátást (30, 31, 32).

Egereken végzett vizsgálat során a fisetin nemcsak a hisztaminfelszabadulást csökkentette, hanem a viszketést is mérsékelte (33).

9. Omega-3 zsírsavak

Az omega-3 zsírsavak számos módon segítik a szervezet optimális működését, és az allergiás eredetű megbetegedésekkel összefüggő tüneteket is pozitív módon befolyásolhatják.

A halolajban megtalálható EPA (eikozapentaénsav) és DHA (dokozahexaénsav) omega-3 zsírsavak több vizsgálat alapján is előnyös hatással rendelkeznek a krónikus gyulladással járó kórképekben, mint például az asztma, reumatoid artritisz vagy a COPD (34).

Úgy tűnik, hogy az EPA közvetlenül ugyan nem befolyásolja a hízósejtek hisztamin kibocsátását, csökkenti azonban egy gyulladásos mediátor, a prosztaglandin D₂ (PGD₂) szintézisét (35). A PGD₂ a légutak összehúzódását okozza és koncentrációja asztmás betegekben jelentősen emelkedett.

Egy vizsgálat során azt találták, hogy minél magasabb a vörösvértestek sejtmembránjában az EPA szintje, annál kisebb az allergiás szenzitizáció és az allergiás rhinitis valószínűsége. Hasonló hatást figyeltek meg egy másik, növényekben előforduló omega-3 zsírsav, az alfa-linolénsav (ALA) magasabb bevitele esetén is (36).