Mi az alkalikus foszfatáz? Mit jelent a magas és az alacsony érték?
Az alkalikus foszfatáz (ALP, AP) egy gyakran végzett, egyszerű vizsgálat, amelyre sok esetben a rutinlabor részeként kerül sor, és elsősorban a májfunkcióról, valamint a csontanyagcseréről nyújthat hasznos információt.
Mi az alkalikus foszfatáz (ALP, AP)?
Az alkalikus foszfatáz egy enzim, amely a legtöbb szövetben jelen van, és számos folyamatban játszik fontos szerepet. Az enzimek olyan fehérjék, amelyek kémiai reakciókat katalizálnak, vagyis gyorsítanak fel.
Laborvizsgálat során a plazmában található ALP szint kerül meghatározásra, melyet számos tényező befolyásolhat. Normáltól eltérő értékkel gyakran találkozunk többek között a májat, az epeutakat, valamint a csontokat érintő elváltozások esetén.
A vérplazmában található ALP több mint 80%-a a májból és a csontokból származik.
Emellett az alkalikus foszfatáz nagyobb mennyiségben van jelen a méhlepényben, a vesékben, és a bélhámban is (1).
Az alkalikus foszfatáz szintjét az esetek túlnyomó többségében egyéb paraméterekkel együtt vizsgálják (pl. gamma-GT, GOT, GPT), mivel kóros érték esetén így pontosabb képet kapunk a háttérben álló lehetséges okokról.
Magas ALP szint esetén például a gamma-GT értéke segítséget nyújthat a máj- és a csontérintettség elkülönítésében. Utóbbi esetben rendszerint a gamma-GT értéke nem emelkedik, ezzel szemben a májat érintő elváltozások gyakran mind a két paraméter szintjének megemelkedésével járnak (ez alól természetesen vannak kivételek).
A csont-specifikus alkalikus foszfatáz szintén segíthet a csontot és a májat érintő elváltozások elkülönítésében (lásd még a következő részben).
Alkalikus foszfatáz izoenzimek
Az alkalikus foszfatáznak különböző izoenzimjei léteznek, melyek más-más szövetekre jellemzőek. Ezek az izoenzimek azonos funkciót látnak el, szerkezetükben azonban kissé eltérnek egymástól.
Az izoenzimszint meghatározás segíthet például eldönteni, hogy az emelkedett totál ALP érték csont- vagy májeredetű. Az emelkedett csont-specifikus alkalikus foszfatáz (BSAP) szint például csontérintettségre utal.
Az izoenzimszint mérése nem része a rutinlabornak, és arra általában csak indokolt esetben kerül sor.
Mi az alkalikus foszfatáz normál tartománya?
Az alkalikus foszfatáz normál tartománya a legtöbb esetben 20 és 140 U/l (egység/liter) közé esik, bár laboratóriumtól függően ettől némileg eltérő referencia tartományokkal is találkozhatunk. Értékelésnél a vizsgálatot végző labor által megadott határértékeket javasolt figyelembe venni (2).
Magasabb értékek jellemzőek terhességben, főként a harmadik trimeszterben (méhlepény-eredetű növekedés), valamint gyermekkorban, ami a csontok növekedésével függ össze.
Az ALP szintje emellett némileg magasabb férfiak esetén, valamint idősebb életkorban (1).
A magas alkalikus foszfatáz érték okai
Az emelkedett ALP szintnek számos különböző oka lehet, a magas érték hátterében gyakran áll a májat vagy a csontokat érintő elváltozás.
A lehetséges okok magukban foglalják a következő kórállapotokat:
- epeúti elzáródás (okozhatja pl. kövesség, daganat, gyulladásos kórkép, epevezeték szűkülete)
- májzsugor
- májtumor
- májgyulladás (alkoholos, vírusos vagy autoimmun hepatitisz)
- csontlágyulás (osteomalacia)
- angolkór (rachitis)
- Paget-kór (a csontok szerkezetének kóros elváltozásával járó betegség)
- gyógyuló csonttörés
- csontdaganat
- csontot érintő metasztázis
- szarkoidózis
- mellékpajzsmirigy-túlműködés (3)
- pajzsmirigy-túlműködés (4)
- gyógyszermellékhatás (emelkedett ALP szintet okozhat pl.: indometacin, allopurinol, egyes antibiotikumok, isoniazid, metotrexát, metildopa, verapamil) (5, 6)
Az értékelés során fontos szempont az emelkedés mértéke. Az enyhén emelkedett szintnek számos oka lehet, és ilyenkor nem feltétlenül áll a háttérben kezelést igénylő betegség.
Kifejezetten magas, a felső határérték több mint ötszörösét meghaladó szint gyakran előfordul májzsugor, epepangás, angolkór, csontlágyulás és Paget-kór esetén (7). Az epepangásnak ugyanakkor számos oka lehet, például epevezeték-kövesség, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás egyes esetei, szarkoidózis, a máj, a hasnyálmirigy vagy az epehólyag tumoros elváltozása, gyógyszermellékhatás, hepatitisz stb.
Hasonlóan a legtöbb laborparaméterhez, az alkalikus foszfatáz diagnózis felállítására önmagában nem alkalmas. Biomarkerként jelentősége abban rejlik, hogy a referencia tartományon kívül eső érték felhívja a figyelmet a háttérben meghúzódó potenciális elváltozásokra. Ezek felderítéséhez az esetek túlnyomó többségében további vizsgálatok szükségesek.
Milyen tünetekkel járhat a magas ALP szint?
A tüneteket, amennyiben észlelhetők, nem a magas alkalikus foszfatáz szint okozza, hanem az azt kiváltó elváltozás.
Néhány jellemző tünet, amely magas alkalikus foszfatázszint mellett jelentkezhet:
Májérintettség esetén:
- sárgaság
- viszketés
- hányinger, hányás
- étvágytalanság
- hasi fájdalom
- a normálisnál sötétebb színű vizelet
- világos színű széklet
- gyengeség, fáradékonyság
Csontérintettség esetén:
- ízületi vagy csontfájdalom
- törékeny csontok
- megváltozott formájú csontok
A fenti tünetek jelentkezésének számos különböző oka lehet, ezért nem kizárólag magas ALP szint mellett észlelhetőek. Az emelkedett alkalikus foszfatáz nem feltétlenül párosul tünetekkel.
Hogyan lehet csökkenteni a magas szintet?
Az emelkedett érték csökkentésének elsődleges módja a háttérben álló ok felderítése és kezelése.
Ezért magas ALP szint esetén is fontos, hogy ne mellőzzük az orvos által javasolt további vizsgálatokat, hiszen nem mindegy, hogy a kóros érték hátterében egy átmeneti, gyógyszer okozta enyhe emelkedés vagy pedig mihamarabbi kezelést igénylő betegség áll.
Az alacsony alkalikus foszfatáz okai
A normálisnál alacsonyabb ALP szint ritkábban fordul elő, mint a magas érték. Alacsony szinttel találkozhatunk például a következő esetekben:
- cinkhiány (a cink az alkalikus foszfatáz működéséhez szükséges kofaktor)
- vészes vérszegénység (anaemia perniciosa – B12-vitaminhiány jellemzi)
- alultápláltság
- pajzsmirigy-alulműködés
- skorbut (súlyos C-vitaminhiány)
- cöliákia
- Wilson kór (ritka örökletes réz anyagcserezavar) (5, 1)
Az alacsony érték hátterében nem minden esetben áll kezelendő betegség.
Milyen esetekben van szükség az alkalikus foszfatázszint meghatározására?
A vizsgálatra az esetek egy részében akkor kerül sor, ha a tünetek vagy a kórelőzmény alapján felmerül a máj, az epeutak, illetve az epehólyag, vagy a csontok megbetegedése. Ilyenkor az ALP segíthet a diagnózis felállításában.
Májbetegség gyanúja esetén az alkalikus foszfatáz mellett egyéb májfunkciós paraméterek vizsgálata is történik (pl. bilirubin, GOT, GPT, gamma-GT).
Az orvos kontroll céljából is kérheti a vizsgálatot, ha korábban az ALP értéke a normál tartományon kívül esett.
Ismert betegség esetén az ALP és más paraméterek szintjének változása segíthet megítélni a kezelés hatásosságát.
Mindemellett az alkalikus foszfatáz része lehet a rutinlabornak is.
A vérvételt megelőzően érdemes a kezelőorvost tájékoztatni a rendszeresen szedett gyógyszerekről és táplálékkiegészítőkről, mivel ezek közül néhány befolyásolhatja az eredményt.
A vizsgálathoz vénás vérből vett mintára van szükség, amit rendszerint a könyökhajlatból vesznek. A vérvétel általában éhgyomorra történik, mivel a mintából jellemzően egyéb paraméterek vizsgálata is történik.
