Ezt jelenti a magas limfocita érték a laborban!

A vérképvizsgálat során gyakran találkozhatunk magas limfocita értékkel, amit limfocitózisnak nevezünk.

Leggyakrabban fertőzések vagy gyulladások állnak a hátterében, de fontos tisztázni a pontos okot, mivel az emelkedett érték súlyosabb betegségeket is jelezhet.

Mi az a limfocita?

A limfociták a fehérvérsejtek egyik fő típusát képezik, és az immunrendszer kulcsfontosságú elemei.

A csontvelőben termelődnek, majd a véráramba és a nyirokrendszerbe kerülve aktívan részt vesznek a szervezet kórokozókkal és más idegen anyagokkal, valamint a daganatos sejtekkel szembeni védekezésében.

A limfociták fő feladatai:

• patogének elleni védekezés: felismerik és elpusztítják a szervezetbe jutó vírusokat és baktériumokat
• fertőzött vagy beteg sejtek eltávolítása: képesek felismerni és elpusztítani a daganatos és a vírusok által megfertőzött sejteket
• immunmemória kialakítása: a limfociták egyik típusa, az ún. memóriasejtek, "emlékeznek" a korábbi fertőzésekre, így a kórokozóval történő újabb találkozáskor a szervezet jóval gyorsabban és hatékonyabban tud reagálni

A limfociták típusai

A limfocitáknak többféle típusát különböztetjük meg, melyek egymástól eltérő funkciókat látnak el:

• B-limfociták (B-sejtek): ezek a sejtek felelősek az antitestek (ellenanyagok) termeléséért; az antitestek olyan speciális fehérjék, melyek hozzákötődnek a kórokozókhoz vagy más idegen anyagokhoz (ezeket nevezzük antigéneknek), így jelölve meg azokat az immunrendszer egyéb sejtjei számára
• T-limfociták (T-sejtek): a T-limfociták számos feladatot látnak el: elősegítik más immunsejtek aktiválódását (CD4+ T-sejtek), elpusztítják a daganatos és vírussal fertőzött sejteket (CD8+ T-sejtek), valamint szabályozó funkciót is ellátnak (regulatórikus T-sejtek)
• NK-sejtek (természetes ölősejtek): ezek a veleszületett immunrendszer részei, felismerik és elpusztítják a kóros, vírussal fertőzött és a daganatos sejteket

Ha szeretnéd megérteni az immunrendszer működését, olvass bele ebbe a cikkbe.

A limfociták normál értéke

A limfociták értékét a leleten kétféleképpen adják meg:

• Abszolút limfocitaszám (#): a limfociták tényleges számát mutatja egységnyi térfogatú vérben
• Relatív limfocitaszám - százalékos arány (%): azt mutatja meg, hogy a limfociták az összes fehérvérsejt hány százalékát teszik ki

A limfociták felnőttek esetében jellemző referencia tartománya (1)

A fenti referenciaértékek laboratóriumonként kismértékben eltérhetnek, ezért mindig a saját laborleleten feltüntetett normál tartományt kell figyelembe venni.

Gyermekek esetében a normál limfocitaszám felső határértéke magasabb lehet, mint felnőtteknél.

Mit jelent a magas limfocita érték (limfocitózis)?

Limfocitózisról akkor beszélünk, ha a vérben a limfociták abszolút értéke meghaladja a normál tartomány felső határát.

Relatív limfocitózis akkor áll fenn, ha a limfociták százalékos aránya emelkedett, de az abszolút számuk normális. Klinikailag általában az abszolút limfocitaszám emelkedése bír nagyobb jelentőséggel (2).

A magas limfocita érték azt jelzi, hogy az immunrendszer fokozott aktivitással működik, ami leggyakrabban valamilyen fertőzésre vagy gyulladásra adott válaszreakció. 

Ingyenes útmutató
a MEDY-től:

9 kulcsfontosságú laborparaméter, amit mindenkinek ellenőriznie kell(ene)

LETÖLTÖM AZ INGYENES ÚTMUTATÓT

Azonban más, esetenként súlyosabb állapotok is állhatnak a hátterében, ezért a tartósan magas érték mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel.

A magas limfocitaszám igen gyakran társul emelkedett fehérvérsejtszámmal, melyről a legfontosabb tudnivalókat itt találod.

A magas limfocitaszám lehetséges okai

A limfocitózisnak rendkívül sokféle oka lehet, az ideiglenes, ártalmatlan állapotoktól kezdve a krónikus betegségeken át egészen a rosszindulatú kórképekig.

Az emelkedett limfocitaszám lehet átmeneti (pl. fertőzések esetén) vagy tartós.

Leggyakoribb okok:

• vírusfertőzések: Ez a magas limfocita érték leggyakoribb oka. Ilyenkor a szervezet immunrendszere fokozottan termeli a limfocitákat a kórokozók elleni védekezéshez. Ezért ezt a típusú limfocitaszám-emelkedést reaktív limfocitózisnak is nevezik.
  Például: mononukleózis (Epstein-Barr vírus), citomegalovírus (CMV) fertőzés, hepatitisz, kanyaró, rózsahimlő, influenza, mumpsz, rubeola, bárányhimlő, adenovírusok, akut HIV fertőzés
• bakteriális fertőzések: Bár a bakteriális fertőzésekre leginkább a neutrofil granulociták számának emelkedése jellemző, egyes esetekben limfocitózissal is járhatnak.
  Például: szamárköhögés, tuberkulózis, brucellózis, szifilisz
• parazitafertőzések: például toxoplazmózis, malária
• vérképzőszervi daganatos betegségek: A vérképzőrendszer daganatos betegségei tartósan és jelentősen megemelhetik a limfociták számát. Ezekben az esetekben a limfocitózis mellett egyéb vérképeltérések (pl. vérszegénység, alacsony trombocitaszám) is jelentkezhetnek. Példák:
  • Krónikus limfocitás leukémia (CLL): Ez a leggyakoribb leukémiatípus felnőttkorban. A rákos folyamat általában lassabban halad előre CLL esetében, mint az egyéb leukémiatípusoknál. Jellemzően a B-limfociták kóros felszaporodásával jár.
  • Akut limfoblasztos leukémia (ALL): Főként gyermekkorban, de felnőtteknél is előforduló agresszív leukémia, ahol éretlen limfociták szaporodnak fel.
  • Limfómák (nyirokrendszer daganatai): Bizonyos limfóma típusok, mint például a non-Hodgkin limfóma egyes fajtái okozhatnak limfocitózist, amikor a tumorsejtek a véráramba is bekerülnek.
• monoklonális B-sejtes limfocitózis (MBL): ilyenkor a vérben kis számú, kóros B-sejt mutatható ki, de a sejtszám nem éri el a CLL diagnosztikus kritériumát, és tünetek sem jelentkeznek. Az MBL-es esetek egy kisebb hányadánál (évente 1-2%) később CLL alakulhat ki.
• autoimmun betegségek: Ezekben a kórképekben az immunrendszer a szervezet saját szöveteit támadja, és az így kialakuló krónikus gyulladást magas limfocitaszám kísérheti.
• gyógyszerek, toxinok: Bizonyos gyógyszerek (pl. allopurinol, karbamazepin, egyes antibiotikumok) kiválthatnak allergiás reakciót, vagy közvetlenül befolyásolhatják a limfocitaszámot. Ilyenkor nem ritkán az eozinofil szám is megemelkedik. A magas eozinofil értékről itt olvashatsz bővebben.
• fizikai trauma: Jelentős fizikai stressz (pl. trauma, műtét) átmeneti limfocitózist okozhat.
• lépeltávolítás: Lépeltávolítást követően a limfocitaszám egyes esetekben megemelkedhet.
• dohányzás: A krónikus dohányzás is okozhat mérsékelt, tartós limfocitózist (2, 3, 4, 5)

Milyen tünetekkel járhat a magas limfocitaszám?

A magas limfocita érték önmagában legtöbbször tünetmentes, és az emelkedés gyakran más okból végzett laborvizsgálat során derül ki.

Ha vannak tünetek, azokat általában a limfocitózist kiváltó alapbetegség okozza.

Az alapbetegségtől függően - többek között - a következő tünetek társulhatnak a magas limfocitaszámhoz:

• Fertőzésre utaló, általános tünetek:
  • Láz, hidegrázás
  • Fáradtság, gyengeség, levertség
  • Torokfájás
  • Köhögés, légszomj
  • Izom- és ízületi fájdalmak
  • Étvágytalanság
  • Hányinger, hányás
• Nyirokcsomó-duzzanat: a nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban vagy a test egyéb területein észlelhető, megnagyobbodott, esetleg fájdalmas nyirokcsomók
• Bőrkiütések
• Lép- és/vagy májmegnagyobbodás
• Megmagyarázhatatlan fogyás, étvágytalanság
• Fáradékonyság, gyengeség
• Éjszakai izzadás
• Bőrkiütések
• Vérszegénység tünetei (ha a csontvelői vérképzés zavart szenved, pl. leukémia esetén): sápadtság, fáradékonyság, szédülés
• Visszatérő fertőzések
• Vérzékenység: ilyenkor testszerte könnyen kialakulhatnak véraláfutások

Fontos, hogy önmagában a fenti tünetek egyike sem diagnosztikus értékű, valamint a tünetek hiánya nem zárja ki sem limfocitózis, sem pedig valamilyen mögöttes betegség fennállását.

Hogyan történik a magas limfocita érték kivizsgálása?

Magas limfocitaszám esetén néhány hét elteltével gyakran megismételt vérképvizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy a limfocitózis átmeneti vagy tartós elváltozás-e.

A tartósan magas, és tisztázatlan eredetű limfocitózis okának felderítése jellemzően hematológusi feladatkör. Ilyenkor a kórtörténet és a fizikális vizsgálat mellett kiemelt szerep jut a különböző laboratóriumi vizsgálatoknak.

Ide tartozik a vérképvizsgálat mellett a perifériás vérkenetvizsgálat, mely során mikroszkóppal vizsgálják meg a limfociták alakját, méretét és megjelenését.

Áramlási citometriával meghatározható a különböző limfocitatípusok aránya, valamint a kóros sejtek is azonosíthatóak.

Egyes vírusfertőzések (pl. EBV, hepatitisz, CMV) gyanúja esetén szerológiai vizsgálattal igazolható a fertőzés.

Ha felmerül vérképzőszervi daganatos betegség gyanúja, csontvelő-, illetve nyirokcsomó biopsziára is szükség lehet.

Mindezek mellett szükség esetén képalkotó vizsgálatokat és egyéb speciális, kiegészítő vizsgálatokat is javasolhat a kezelőorvos.

A kivizsgálás menete és a szükséges vizsgálatok köre egyénenként eltérő, és nagyban függ a kórtörténettől, a fizikális lelettől, valamint az elsődleges laboreredményektől. 

Mikor kell mindenképpen orvoshoz fordulni?

A legtöbb esetben a limfocitózis átmeneti, és magától rendeződik, különösen, ha fertőzés áll a háttérben. Mindenképp javasolt azonban orvoshoz fordulni, ha:

• a magas limfocitaszám tartósan fennáll (több hétig)
• a laborleleten más eltérések is észlelhetőek
• a limfocitózis mértéke jelentős
• a magas limfocita értékhez tünetek is társulnak (pl. tartós láz, éjszakai izzadás, akaratlan fogyás, megnagyobbodott nyirokcsomók, visszatérő fertőzések, vérzékenység)
• a családban előfordult vérképzőszervi daganatos betegség

A magas limfocita kezelése

A limfocitózis kezelése mindig az azt kiváltó alapbetegségtől függ. Mivel a magas limfocitaszám egy tünet, a cél a kiváltó ok megszüntetése vagy kezelése.

• Fertőzések esetén:
  • Vírusfertőzések (pl. influenza, mononukleózis) esetén általában tüneti kezelés (pihenés, folyadékpótlás, láz- és fájdalomcsillapítás) elegendő. Az immunrendszer legtöbbször magától megbirkózik a kórokozóval, és a limfocitaszám normalizálódik.
  • Bakteriális fertőzések esetén a kezelőorvos antibiotikum terápiát javasolhat.

• Hematológiai daganatok (leukémia, limfóma) esetén: A kezelés típusa függ a betegség pontos fajtájától, stádiumától, a beteg általános állapotától és életkorától. Ilyenkor alapos mérlegelést követően rendszerint egy ún. onkoteam, vagyis egy orvosi csapat (onkológus, radiológus, sebész, patológus, genetikus) dönt a terápiáról. A lehetőségek között szerepel többek között a kemoterápia, a specifikusan a daganatos sejteket célzó terápia (célzott terápia), az immunterápia, illetve a sugárterápia.
• Autoimmun betegségek esetén: Általában gyulladáscsökkentő és az immunrendszer működését elnyomó (immunszuppresszáns) gyógyszerek (pl. kortikoszteroidok) alkalmazása jön szóba.
• Gyógyszer okozta limfocitózis esetén: Ilyenkor az orvos javasolhatja a problémás gyógyszer elhagyását vagy cseréjét.

Összefoglalva

Az emelkedett limfocitaszám viszonylag gyakori eltérés, és az esetek többségében valamilyen fertőzés áll a háttérben, melynek elmúltával a limfocitózis magától rendeződik. 

Ilyenkor a magas érték hátterében az immunrendszer fokozott működése áll, amely például vírusfertőzésekben teljesen normális reakció. Ez tehát a legvalószínűbb forgatókönyv.

A magas érték hátterében ritkán valamilyen komolyabb, kezelést igénylő megbetegedés áll, ezért tartós, vagy tünetekkel társuló limfocitózis fennállása esetén további kivizsgálás szükséges.

Gyakori kérdések